HTML

tudatos munkavállalók szövetsége

Új fajta, tudatos érdekképviselet. Felismerni az érdekeinket, és az összefüggéseket.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2

2011.03.21. 22:30 _atti

Hogyan történik jelenleg az érdekvédelem?

 

A munkáltatók közlik a jövő évi termelési tervet: idei+10%

A szakszervezet elfogadja, mert ugyebár „fejlődni kell”.

A munkáltatók közlik a jövő évi selejt tervet: idei-10%

A szakszervezet elfogadja, mert ugyebár „javulni kell”.

A munkáltatók közlik a jövő évi hatékonysági tervet: idei+10%

A szakszervezet elfogadja, mert ugyebár „hatékonyodni kell”.

A szakszervezet közli a jövő évi béremelési kérését: 6%

A munkáltató nem fogadja el: 2.9%

A szakszervezet nem fogadja el, de tudomásul veszi.

 

Milyen az ideális érdekvédelem?

 

SZ: Milyen tervetek van jövőre?

M: Termelés +10%, selejt – 10%, hatékonyság +10%

SZ: Ez pénzben mennyit jelent?

M: +XMrd Ft

SZ: Rendben. Az 5-5%-át bérfejlesztésre, és munkakörnyezetre fordíthatnánk?

M: Rendben

SZ: Máris elértünk 10%-os bérfejlesztést

 

Természetesen ez egy leegyszerűsített szituáció, de a lényeget tartalmazza.

Jelenleg a szakszervezetek (tisztelet a kivételnek) alkudoznak egy kicsit, de elfogadják a munkáltatók paramétereit. Külön van a tervtárgyalás, és külön a bértárgyalás, így az egyiken tett engedelmeket, nem használják fel a másiknál. Beleegyeznek a hatékonyság növelésébe, aztán a bértárgyalásra mennek kérni.

Az én elgondolásom szerint globálisan kell gondolkodni. Ha a dolgozók javítanak a hatékonyságon, akkor abból jár nekik. Ha úgy tárgyalunk, hogy felajánljuk, hogy növeljük a hatékonyságot, de cserébe kérjük egy bizonyos százalékát bérfejlesztésre, munkabiztonságra, munkaegészségre, stb fordítani, sokkal könnyebb helyzetben vagyunk.

Teljesen más a tárgyalási attitűd, ha nem kérni megyünk, hanem viszünk valamit, és cserébe kérünk. Sokkal nagyobb a siker esélye.

Ráadásul az érdekképviselet tevékeny részt vállalhat a hatékonyság növelésében is.

A Kaizen rendszer bevezetésével olcsón lehet a hatékonyságot növelni, és mivel ez a munkásokra épül, az ő megbecsülésüket is növeli. Így a dolgozó is jobban érzi magát, és a munkáltató is elégedettebb lesz. Ezért a következő tárgyaláson még többet tudunk elérni.

 

A termelő szférában, ahol köztudottan sokkal nehezebb az érdekvédelem, szerintem ez az egyetlen módja, hogy valódi érdekvédelmet adjunk a dolgozóknak.

 

Balassagyarmat 2011. március 21.

Szólj hozzá!

indító

2011.03.15. 14:03 _atti

Kedves Barátaim!

 

Már 30 éve is elmúlt, hogy elkezdtem dolgozni. Több munkahelyen, sok vezetővel volt dolgom. Láttam, hogy az érdekképviselet hogyan képviselte az érdekeimet. Tapasztaltam a hatékonyságbeli hiányokat. Ennek sajnos Magyarországon történelmi gyökerei vannak, de 22 évvel a rendszerváltás után ezzel takarózni, gyenge magyarázat. Úgy vélem, a helyzetet az súlyosbítja, hogy nem komplexen kezelik a dolgokat. Minden tárgyalásnak csak egy témája van. Ez eredményezte azt, hogy csak ennyit tudnak elérni. Ez nekem kevés. A 3. évezredben nem komplexen kezelni bármit, vakság. Az újra felfedezett többezer éves bölcsesség semmibe vétele, hiszen „minden, mindennel összefügg”.

 

Megkérek mindenkit, aki olvassa ezt, és úgy érzi, van mondanivalója, szóljon hozzá. Fejtse ki a meglátásait, véleményét, hogy minél tisztább, érthetőbb képet tudjunk alkotni. Hogy minél pontosabban tudjuk az érdekeinket meghatározni és képviselni.

 

Először a fogalmakat szeretném tisztázni, mert azt tapasztaltam, hogy ezen a területen igen nagy zűrzavar uralkodik. És ez a zavar nagyban gátolja a tiszta kommunikációt.

 

Fogalmak a munkában.

 

- Munkavállaló:

Aki fizetésért időt és energiát ad. Függetlenül a fizetés tárgyától, és az energia milyenségétől.

Ez a takarítónőtől a vezérigazgatóig terjed.

 

- Munkáltató:

Aki pénzt fektet egy vállalkozásba, embereket alkalmaz, hogy a vállalkozása hasznot hozzon. Függetlenül attól, hogy az irányításban személyesen részt vesz, vagy ezeket a jogokat átadja a kiválasztott alkalmazottainak.

Azzal, hogy a munkáltató a munkáltatói jogokat leosztja egy vezetői hierarchia szerint, erősen megkeveri ezt a tiszta képet. Így azok a vezető beosztású munkavállalók, akik a termelésben nem vesznek részt, azzal vannak megbízva, hogy a munkáltató érdekeit képviseljék.

 

- Munka:

A munkáltató a pénzét, a munkavállaló az idejét és az energiáját adja, hogy együtt olyan produktumot hozzanak létre, amely nagyobb értéket képvisel, mint a beadott dolgok értéke.

 

- Érdek:

Mindenki a saját érdekét szem előtt tartva vesz részt a munkában.

- A munkavállaló elsődleges érdeke, hogy minél több fizetést kapjon cserébe az idejéért és az energiájáért. Természetesen rengeteg másodlagos érdek befolyásolja az elsődleges értékét. Ilyenek a munkakörülmények, munkabiztonság, munkaegészség, munkalégkör, a munka hosszútávú biztossága, munkaintenzitás, partnerség, emberszámba vétel, stb. A sokféle érdek összegyúrásaként a munkavállaló érdeke, hogy hosszútávon a munkakörülményeknek, a felelősségnek és a követelt munka intenzitásának megfelelő bérezést kapjon, ami elég a saját maga és családja tisztességes megélhetésének.

- A munkáltató elsődleges érdeke, hogy a befektetett pénze minél nagyobb hasznot hozzon. Természetesen ezt is befolyásolhatják másodlagos érdekek. Ezek akár csökkenthetik az elsődleges érdek erősségét. Ilyenek lehetnek a törvényesség (vagy ennek látszata), propaganda, reklám, másodlagos anyagi és emberségességi érdekek.

 

A probléma gyökere:

Látszólag a két csoport, a munkáltatók és a munkavállalók érdeke homlokegyenest különbözik egymástól. Legalábbis az elsődleges érdekek tekintetében ez így is van.

Ezért van, hogy rengeteg tárgyalás próbálja elsimítani ezt a szöges ellentétet több-kevesebb sikerrel. A tárgyalások vége, hogy az alkudozás után általában valamelyik partner nagy engedménye kell, hogy pont kerülhessen a megegyezésre. Ez egy örök harc. És a harcban csak vesztesek vannak. A kevés siker abból fakad, hogy ritkán történik meg, hogy a tárgyalópartner fejével is gondolkodunk. De szintézist kell létrehozni, enélkül a komplex problémamegoldás lehetetlen. A szintézisben lehet megtalálni azt a pontot, ahol az elsődleges és másodlagos igények a legharmonikusabban kielégülhetnek.

Nem is beszélve arról a problémáról, hogy a folyamatos fejlődés, a folyamatos növekedés közgazdasági nonszensz. Meg kell találni azt a termelési formát, amiben a fenntartható fejlődés valódi értelmet nyer. Meggyőződésem, hogy ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a munkában résztvevők érdekeit szintézisbe tudjuk hozni. Egyébként könnyen úgy járunk, mint a rákos daganat

 

Bízom abban, hogy Magyarországon sok ember van, aki tovább lát a saját orránál, aki meglátja a fák mögött az erdőt. Meg kell értetni a munkáltatókkal, hogy mi munkavállalók nem ellenségek vagyunk, mert kvázi egy hajóban evezünk. Mert sok ponton azonosak vagy hasonlóak az érdekeink. Mert szükségünk van egymásra.

 

Most nem is szeretném tovább bonyolítani a képet, hanem véleményeket szeretnék kérni Tőletek.

Képesek a munkavállalók és a munkáltatók egy ilyen típusú tárgyalásra?

Működik jelenleg ilyen? Ha igen, arról miért nem tudunk?

Egyáltalán tisztában vagyunk a valós érdekeinkkel?

Meg tudjuk fogalmazni őket? Ki tudjuk kommunikálni őket?

Tudjuk ezt egyeztetni a munkáltatók érdekeivel?

A munkáltatók képesek erre?

 

Barátaim!

Mondjátok el a véleményeteket! Jól látom a dolgokat?

Érdemes erről beszélni ?

Kérlek segítsetek!

 Láng Attila

UI: Vegyük a kezünkben a sorsunk irányítását, és tudatosan kormányozzuk! Ne hagyjuk, hogy kényük-kedvük szerint dobáljanak a hullámok!

Nem politizálni akarok, hanem az érdekeimet felismerve a legjobban képviselni azt. Mert bosszant, hogy a fejem fölötti mutyi után, még úgy magyarázzák a bizonyítványukat, hogy azzal hülyének néznek.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása